Megjegyzem: az emberiséget nem lehet szeretni, egy-egy konkrét embert ellenben igen. Kölcsey írja a Parainesisben: „az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat”. Szerintem ennek elfogadása a lokalizmus alapja ma, ami egyben kötelesség is a teremtett és az általunk épített világgal szemben. Felelősek vagyunk minden magyarért – mondja a konzervatív, vagy maradva Kölcseynél: a szerelmünket Isten egy „háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja”.
Mi a szerepe ebben a küzdelemben a kereszténységnek, illetve a vallásnak általában?
A kereszténység az európai kultúra legerősebb tartópillére. Ma is. Az egyház változik, hiszen változik minden, ami emberi. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hithez ne lenne szükség a változó egyházra, sőt! Amint azonban az örök tanítás közvetítőinek és értelmezőinek egy része átmerészkedik a „túloldalra”, azaz kószálni kezd a progresszív világban, akkor nem csupán hitelét veszíti el, hanem elárulja a teremtett világ megóvásának parancsát is.
A lokalista szellemiségnek ugyan nem feltétele a vallásosság, dőreség is lenne ezt állítani, ám a hit mindenképpen meghatározója a kulturális alapállásunknak – és kicsit a politikának is.
Mégis számos eset azt példázza, hogy a vallás közvetítőinek egy része a globálissá vált progresszív szándékok mellé állt. Gondoljunk a németországi úgynevezett reformerekre. De ismerek olyan globális civil szervezetet is, amely katolikusnak vallja magát, ám az abortuszhoz való jog kiterjesztését propagálja. Fontos, hogy bár nagyon hangosak – és kitűnő a sajtójuk is –, azért ők vannak kisebbségben.
Teljesen világos, hogy a globalista hódítás óriási része a kultúra szintjén zajlik: filmek, sorozatok, YouTube-szpotok és műsorok sodró erejű jeleneteiben, divatok és trendek mentén jelenik meg. Miért van szüksége a globalista erőknek erre az indirektségre, a gazdasági-politikai akaratnak erre a kulturális elfátyolozására?
Mert a nagybetűs kultúra határozza meg a gondolkodásunkat; mindig ott munkálkodik a mélyben. Az ember sok tekintetben különbözik a többi élőlénytől. Lehet ezen vitatkozni, ám az, hogy az ember kultúrlény, és ez minden más létező fölé emeli, tagadhatatlan. A tömegkultúra, amire ön is célzott, amely a trendeket alakítja, a politikai küzdelmek legkomolyabb fegyverévé fog válni. Ma egy-egy youtuber, vlogger, videós arc nagyobb hatással van az emberek gondolkodására, mint egy szépíró vagy egy tudós. A nagy cégek már használják az influenszerek befolyását – arra kell készülnünk, hogy a politika is fogja. Szerintem a konzervatív oldal és úgy általában a szuverenista jobboldal nem lehet finnyás ebben a kérdésben, a politikai küzdelmet minden szinten meg kell vívni.